| Chapter 5 |
1 | Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
|
2 | Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok
az Urat!
|
3 | Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket
mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
|
4 | Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: &Megrendült
a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztől áradának.
|
5 | A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, &Még ez a Sinai is, az
Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
|
6 | Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak,
&És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
|
7 | Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem
én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.
|
8 | Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk
előtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az
Izráel között?
|
9 | Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként
ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
|
10 | Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szőnyegeken &És a kik gyalog
jártok: [mind] énekeljetek!
|
11 | Az íjászok szavával a vízmerítők között, &Ott beszéljék az Úrnak
igazságát, &Az ő faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a
kapukhoz vonul az Úr népe!
|
12 | Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
&Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
|
13 | Akkor lejött a hősök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok
ellen.
|
14 | Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé;
&Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát
tartják.
|
15 | És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A
völgybe rohan követőivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy
elhatározások.
|
16 | Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
&Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
|
17 | Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért időzik hajóinál? &Áser a
tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
|
18 | [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, &És Nafthali, a mezőség
magaslatain!
|
19 | Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai
&Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
|
20 | Az égből harczoltak, &A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
|
21 | A Kison patakja seprette el őket; &Az ős patak, a Kison patakja! &Végy
erőt én lelkem!
|
22 | Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
|
23 | Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak
lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére
vitézei közé.
|
24 | De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A
sátorban [lakó] nők felett legyen áldott!
|
25 | [Az] vizet kért, ő tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
|
26 | Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta, &És
ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,
|
27 | Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett;
&A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
|
28 | Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül:
&"Miért késik megjőni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?"
|
29 | Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Ő egyre csak azok
szavait ismételgeti:
|
30 | "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két
leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka
szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendőt, két
tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."
|
31 | Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek,
[tündököljenek] mint a kelő nap az ő erejében! &És megnyugovék a föld
negyven esztendeig.
|