| Chapter 17 |
1 | Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
|
2 | És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és
a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én
nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam,
az Úrtól!
|
3 | És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő
anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért,
hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most
visszaadom azt tenéked.
|
4 | De ő [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz
ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített
abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
|
5 | És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és
készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai
közül egyet, és ez lőn néki papja.
|
6 | Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a
mit jónak látott.
|
7 | Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való,
ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
|
8 | És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott
tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka
házához, vándorlása közben.
|
9 | És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának
Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]
|
10 | És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én
adok néked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és
eledelt. És a Lévita beszegődött.
|
11 | És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn
néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
|
12 | És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka
házánál.
|
13 | És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita
lett papom.
|