| Chapter 7 |
1 | Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? |
2 | A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: |
3 | Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. |
4 | Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig. |
5 | Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. |
6 | Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. |
7 | Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. |
8 | Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok! |
9 | A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jő fel [többé]. |
10 | Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. |
11 | Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. |
12 | Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? |
13 | Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: |
14 | Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; |
15 | Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. |
16 | Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. |
17 | Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? |
18 | Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. |
19 | Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? |
20 | Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. |
21 | És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. |