Chapter 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.