| Chapter 4 |
1 | Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. |
2 | Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! |
3 | Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. |
4 | Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! |
5 | Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. |
6 | Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. |
7 | Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! |
8 | Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. |
9 | Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. |