| Chapter 30 |
1 | Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. |
2 | Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. |
3 | Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! |
4 | Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. |
5 | Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. |
6 | Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm. |
7 | Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. |
8 | Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. |
9 | Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! |
10 | Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? |
11 | Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! |
12 | Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. |
13 | Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. |