| Chapter 32 |
1 | Dávid tanítása. &Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. |
2 | Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. |
3 | Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. |
4 | Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. |
5 | Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. |
6 | Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. |
7 | Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. |
8 | Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. |
9 | Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád. |
10 | Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. |
11 | Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! |