| Chapter 44 |
1 | Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. |
2 | Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. |
3 | Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. |
4 | Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. |
5 | Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! |
6 | Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. |
7 | Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; |
8 | Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. |
9 | Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. |
10 | Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. |
11 | Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. |
12 | Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. |
13 | Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. |
14 | Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. |
15 | Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. |
16 | Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. |
17 | A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. |
18 | Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. |
19 | Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: |
20 | Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. |
21 | Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: |
22 | Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. |
23 | Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. |
24 | Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! |
25 | Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? |
26 | Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. |
27 | Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! |