| Chapter 88 |
1 | Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. |
2 | Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: |
3 | Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! |
4 | Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. |
5 | Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. |
6 | A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. |
7 | Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. |
8 | A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. |
9 | Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. |
10 | Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. |
11 | Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. |
12 | Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? |
13 | Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? |
14 | De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: |
15 | Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem? |
16 | Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. |
17 | Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. |
18 | Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. |
19 | Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. |