| Chapter 104 |
1 | Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! |
2 | A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; |
3 | A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; |
4 | A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. |
5 | Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. |
6 | Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. |
7 | Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. |
8 | Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. |
9 | Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. |
10 | A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; |
11 | Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. |
12 | Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. |
13 | A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. |
14 | A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, |
15 | És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. |
16 | Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; |
17 | A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. |
18 | A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. |
19 | Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. |
20 | Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; |
21 | Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. |
22 | Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; |
23 | Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. |
24 | Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. |
25 | Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. |
26 | Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. |
27 | Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. |
28 | Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. |
29 | Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. |
30 | Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. |
31 | Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; |
32 | A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. |
33 | Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! |
34 | Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; |
35 | Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! |