| Chapter 132 |
1 | Grádicsok éneke. &Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; |
2 | A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: |
3 | Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; |
4 | Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert; |
5 | Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot! |
6 | Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein: |
7 | Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! |
8 | Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! |
9 | Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek! |
10 | Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! |
11 | Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; |
12 | Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek. |
13 | Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: |
14 | Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; |
15 | Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; |
16 | Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. |
17 | Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. |
18 | Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. |