| Chapter 144 |
1 | Dávidé. &Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat. |
2 | Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. |
3 | Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? |
4 | Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. |
5 | Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! |
6 | Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. |
7 | Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; |
8 | A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. |
9 | Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; |
10 | Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. |
11 | Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. |
12 | Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. |
13 | Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. |
14 | Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. |
15 | Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene. |