| Chapter 3 |
1 | Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak. |
2 | Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. |
3 | Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. |
4 | Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. |
5 | Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. |
6 | Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. |
7 | Ideje [van] a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. |
8 | Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. |
9 | Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik? |
10 | Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. |
11 | Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig. |
12 | Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [kiki,] és hogy [a maga] javát cselekedje az ő életében. |
13 | De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. |
14 | Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék. |
15 | A mi [most] történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult. |
16 | Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van. |
17 | És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála. |
18 | Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók]. |
19 | Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. |
20 | Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. |
21 | Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? |
22 | Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része [e világban:] mert ki hozhatja őt [vissza,] hogy lássa, mi lesz ő utána? |