| Chapter 2 |
1 | Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma. |
2 | Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt. |
3 | Mint az almafa az erdőnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. |
4 | Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme. |
5 | Erősítsetek engem szőlővel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek. |
6 | Az ő balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem. |
7 | Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja. |
8 | Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, ő jő, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon! |
9 | Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül, |
10 | Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. |
11 | Mert ímé a tél elmult, &az eső elmult, elment. |
12 | Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. |
13 | A fügefa érleli első gyümölcsét, &és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj [hozzám!] |
14 | Én galambom, a kősziklának hasadékiban, &a magas kőszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörűséges, &és a te tekinteted ékes! |
15 | Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szőlőket elpusztítják; &mert a mi szőlőink virágban vannak. |
16 | Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet. |
17 | Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: &térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, &vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. |