| Chapter 33 |
1 | Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. |
2 | Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! |
3 | Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. |
4 | És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. |
5 | Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. |
6 | És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. |
7 | Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. |
8 | Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! |
9 | Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. |
10 | Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! |
11 | Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. |
12 | A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. |
13 | Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! |
14 | Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? |
15 | A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: |
16 | Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. |
17 | A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. |
18 | Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? |
19 | A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. |
20 | Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; |
21 | Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. |
22 | Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! |
23 | Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek. |
24 | És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. |