Hungarian Bible

Luke 20

Luke

Return to Index

Chapter 21

1

És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.

2

Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.

3

És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:

4

Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

5

És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:

6

Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.

7

Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?

8

Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.

9

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem [jő] mindjárt a vég.

10

Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;

11

És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.

12

De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

13

De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.

14

Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:

15

Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.

16

Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.

17

És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.

18

De fejeteknek egy hajszála sem vész el.

19

A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.

20

Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.

21

Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.

22

Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.

23

Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.

24

És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.

25

És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

26

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

27

És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.

28

Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.

29

Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:

30

Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.

31

Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

32

Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.

33

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

34

De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:

35

Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.

36

Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!

37

Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.

38

És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.

Luke 22

 

 

 

Public Domain Software by johnhurt.com