1 Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,
2 Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a melyek a föld színén vannak.
3 Semmi útálatosságot meg ne egyél.
4 Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske,
5 Szarvas, õz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.
6 És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ az állatok között, megehetitek.
7 De a kérõdzõk és hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérõdznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.
8 És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérõdzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.
9 Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben [élnek:] a minek úszó szárnya és pikkelye van, mind megegyétek;
10 Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek.
11 Minden tiszta madarat megehettek.
12 Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.
13 A keselyû, a héja és a sólyom az õ nemével.
14 Minden holló az õ nemével.
15 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.
16 A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.
17 A pelikán, a gém és a hattyú.
18 Az eszterág és a szarka az õ nemével; a büdösbanka és a denevér.
19 Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.
20 Minden tiszta szárnyast megehettek.
21 Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belõl [van], adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne fõzd a gödölyét az õ anyja tejében.
22 Esztendõrõl esztendõre tizedet végy a te magodnak minden termésébõl, a mely a te mezõdön terem.
23 És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az õ neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden idõben.
24 Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tõled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:
25 Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened;
26 És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.
27 A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belõl van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled.
28 A harmadik esztendõ végén vidd ki annak az esztendõ termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.
29 És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belõl [vannak], és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz.
