1 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.
2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
3 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
4 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítõ.
5 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
6 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
7 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
8 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
9 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
10 Az igaz az õ barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
11 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
12 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
13 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
14 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
15 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
16 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
17 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
18 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
19 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
20 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
21 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
22 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
23 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kiáltja a bolondságot.
24 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
25 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
26 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
27 Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
28 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
