1 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
2 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
3 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
6 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
