1 Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3 A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:
8 Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?
10 Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.
11 Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.
12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14 De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;
15 Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.
16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18 Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.
