1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erõsségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseibõl, Sion fogoly leánya!
3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!
4 Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem elõször, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá õt ok nélkül.
5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik.
6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok!
7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!
8 Halld õrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtõl-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr!
9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.
10 Feltûrte az Úr szent karját minden népeknek szemei elõtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!
11 Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek kik közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.
12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert elõttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!
13 Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicsõ lesz nagyon.
14 Miképen eliszonyodtak tõled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
15 Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.
