1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
3 És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
5 Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
8 Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,
9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!
12 És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
