1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
17 Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
21 A félelem hangja cseng az õ füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.
