1 Tovább is felele Elihu, és monda:
2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?
7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?
8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!
15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.
