1 (39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 (39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
3 (39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 (39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 (39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 (40:1) Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
7 (40:2) Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 (40:3) Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 (40:4) És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz-é, mint õ?
10 (40:5) Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!
11 (40:6) Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!
12 (40:7) Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!
13 (40:8) Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 (40:9) Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 (40:10) Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!
16 (40:11) Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!
17 (40:12) Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 (40:13) Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 (40:14) Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.
20 (40:15) Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.
21 (40:16) Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 (40:17) Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik õt a folyami fûzfák.
23 (40:18) Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 (40:19) Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!
