1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdõnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Erõsítsetek engem szõlõvel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az õ balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, õ jõ, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult, az esõ elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj hozzám!
14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, a magas kõszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörûséges, és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szõlõket elpusztítják; mert a mi szõlõink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
