1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. (31:2) Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
2 (31:3) Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
3 (31:4) Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
4 (31:5) Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
5 (31:6) Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
6 (31:7) Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
7 (31:8) Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
8 (31:9) És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sõt tágas térre állatod lábaimat.
9 (31:10) Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
10 (31:11) Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
11 (31:12) Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
12 (31:13) Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
13 (31:14) Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
14 (31:15) De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
15 (31:16) Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
16 (31:17) Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
17 (31:18) Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
18 (31:19) A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
19 (31:20) Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
20 (31:21) Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
21 (31:22) Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
22 (31:23) Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
23 (31:24) Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!
24 (31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
