1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. (36:2) A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
2 (36:3) Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
3 (36:4) Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
4 (36:5) Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
5 (36:6) Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
6 (36:7) Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
7 (36:8) Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
8 (36:9) Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
9 (36:10) Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
10 (36:11) Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
11 (36:12) Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
12 (36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
