1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. (63:2) Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
2 (63:3) Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
3 (63:4) Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
4 (63:5) Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
5 (63:6) Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
6 (63:7) Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;
7 (63:8) Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
8 (63:9) Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
9 (63:10) Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
10 (63:11) Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
11 (63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
